Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

IV. Béla és fiai törvénye (1267) 

Magyarország összes nemesei, akiket királyi servienseknek mondanak, hozzánk járulván, tõlünk alázatosan és hódolattal azt kérték, hogy õket Szent I. (=István) királytól megállapított és elnyert szabadságukban megtartani kegyeskedjünk, hogy nekünk és a koronának annál hívebben és lelkesebben szolgálhassanak, minél kegyesebb szabadságokkal ajándékozzuk meg õket. Mivel úgy találtuk, hogy kéréseik és követeléseik jogosak és törvényesek, tanácsot tartván báróinkkal, s az õ hozzájárulásukkal azokat teljesítendõknek véltük.

1. A nemesek népeinek teljes mentességérõl az adók és a megszállás alól
Elrendeltük tehát, hogy adókat vagy behajtásokat a kamara haszna címén vagy más címen a nemesek népeitõl soha, semmi idõben ne szedjenek, hasonlóképpen élelmiszereket sem., és a megszállás címén sem fogjuk õket sem mi, sem mások háborgatni.

 

2. A várföldek és udvarnokok földjeinek visszaadásáról

Úgyszintén akarjuk, hogy az összes várföldeket és az udvarnokok földjeit, amelyekre a mi nevünkben vagy a királynéasszony nevében népeket gyûjtöttek össze, a várnak és az udvarnokoknak vissza kell adni, nehogy a falvak a szabad vendégek kiváltságos nevének örvendhessenek.

 

3. A nemesek személyének és vagyonának a király által való tiszteletben tartásáról

Úgyszintén elrendeltük, hogy ne legyen szabad nekünk a nemesek közül senkit sem rossz tanácsra bírói ítélet nélkül elfogni, bebörtönözni vagy személyében megkárosítani. Hanem bíróság elé vonva, a bárók jelenlétében, harag, gyûlölet vagy kedvezés kizárásával kell ítélni az ilyen fölött, megtartván a jog rendjét.

 

4. A nemeseknek a királyhoz, illetõleg fiaihoz való szabad átmenetelérõl

Úgyszintén megengedtük, hogy a nemeseknek, amennyiben közülünk bárkihez is át akarnak menni, miután erre engedélyt kértek és kaptak, legyen meg a joguk az átmenetre, és ezért birtokaikat ne pusztítsák el.

 

5. A nemesektõl elfoglalt földek visszaadásáról

Ezenkívül elrendeltük, hogy a nemesek földjeit, melyeket a mi vagy a királynéasszony szabad falvainak a népei, avagy udvarnokok, vagy pedig a várnépek bármely ürüggyel elfoglaltak vagy elfoglalva tartanak, e nemeseknek vissza kell adni, báróink közül kettõnek a belátása és ítélete szerint, akikbe mi és a nemesek bizalmukat helyezzük.

 

6. Az örökös nélkül meghalt nemesek birtokainak öröklési módjáról

Úgyszintén azt akarjuk, hogy ha valaki a nemesek közül esetleg örökösök nélkül hal meg, az ilyennek birtokait és javait addig szét ne szedjék, senkinek ne ajándékozzák, senkinek ne adományozzák, senkinek el ne örökítsék, amíg az illetõ meghaltnak rokonait és nemzetsége tagjait a mi jelenlétünk elé nem hívták, és e birtokokról az õk és báróink jelenlétében intézkedés nem történik, ahogy jog rendje meg fogja szabni. Ezen idõ alatt pedig a meghaltnak mind birtokait, mind javait a rokonok és nemzetségbeliek tartozzanak megõrizni.

 

7. A nemesek hadkötelezettségérõl külföldi hadjáratok esetén

Úgyszintén elrendeltük, hogy ha elõfordul, hogy országok vagy tartományok elfoglalására vagy megszerzésére sereget indítunk, a nemeseket akaratuk ellenére a seregbe nem kényszerítjük, csak ha valaki önként akar hadba vonulni avagy fizetésért; sem pedig arra, hogy fiaink vagy mások megsegítésére menjenek, õket akaratuk ellenére semmiképpen nem kényszerítjük.

 

8. A székesfehérvári törvénynapokról

Úgyszintén elrendeltük, hogy minden évben a szent király ünnepén, közülünk valaki tartozzék Fehérvárra jönni, és minden megyébõl két vagy három nemes tartozik megjelenni, hogy azoknak jelenlétében minden kártevésrõl és jogtalanságról, bárki okozta és követte el azokat, minden panaszosnak elégtételt szolgáltassunk.

 

9. A hadjárat alkalmával meghalt nemesek birtokainak öröklési módjáról

Úgyszintén: ha a nemesek közül valaki, akinek nincs örököse, a hadjárat alkalmával meghal, birtokai – bármely módon szerezte is azokat – a király kezére ne háramoljanak, hanem a hadban meghalt személy rokonaira vagy nemzetségére szálljanak, úgy tudniillik, hogy örökös birtokai rokonságának maradjanak, a vásárolt vagy szerzett birtokokat pedig engedjék át bárkinek, akinek õ életében akarta adományozni.

 

10. Az írásbeli kérvényezés megszüntetésérõl

Úgyszintén: a nemesek ügyeit kérvények nélkül kell elintézni. És mindezekben, valamint más, Szent István király által megállapított szabadságokban, eme nemeseket meg fogjuk tartani, és sértetlenül meg fogjuk õrizni, Isten minket úgy segítsen és az Istennek szent evangéliumai és az Úr keresztjének életadó fája.

Ha pedig közülünk valaki a jövõben ezen határozatot és a Szent I. (=István) királytól megállapított szabadságot áthágná, ami távol legyen, õt az esztergomi érsek úr egyházi fenyítékkel kényszerítse az elõbb elmondottak sértetlenül való megtartására, amit mi magunk is elfogadtunk egyezõ akarattal.


V. István király szabadságlevele a gyõri hospesek számára (1271)

Gyõri hospeseink telepedjenek át a gyõri várba és ezután éljenek a várban, aszerint a szabadság szerint, amely fehérvári cíviseinké is; ugyanúgy mentesülvén és örökre azonosképpen kivétetvén a gyõri ispánnak és udvarispánjának bíráskodása, fennhatósága, hatalma és ítélkezése alól, úgy tudniillik, hogy

1. azt válasszák bíróvá maguk közül a várból, akit akarnak. Akit megválasztottak, mutassák be nekünk, mi pedig meg fogjuk erõsíteni. Neki legyen joga és kötelessége, hogy minden kisebb és nagyobb ügyükben ítélkezzék.

2. Ha ez a bíró a panaszosoknak vonakodnék igazságot szolgáltatni, akkor ne a hospeseket, hanem a bírót idézzék jelenlétünk elé az ország szokása szerint.

3. Mentesítjük és felszabadítjuk õket a fél ferto fizetésétõl, amelyet terragium címén kötelesek fizetni évenként a gyõri ispánnak mansinként, korábbi kiváltságlevelük alapján.

4. Ezenkívül szabad vásár tartását engedélyezzük nekik mind a várban, mind azonkívül. E külön felett sem a gyõri ispán, sem tisztjei semmiféle hatalmat nem gyakorolhatnak. Azt az egyet azonban ebben az oklevélben is kijelentjük, hogy annak a vásárnak teljes vámját, amelyet szombat napon Gyõr helységében tartanak a gyõri ispán kapja ahogyan köztudomás szerint eddig is kapta

5. A gyõri püspöknek és káptalannak az ugyanama megerõsített helységben azokkal a hospesekkel lakó népeit említett hospeseinkhez társítjuk és csatoljuk, hogy mindenben és mindentekintetben ugyanazt a szabadságot élvezzék, mint amelynek a mi hospeseink örvendnek, épségben hagyván mégis azt, hogy bírájuk a pünkösd nyolcadán a gyõri püspöknek vagy káptalannak járó köteles terragiumot vagyis censust ezekkel a hospesekkel egészében fizettesse meg, ahogyan szokásos.

6. Egyébként elhatároztuk, hogy gyõri hospeseink sem a vásáron sem országunk határain belül máshol saját áruik után semmiféle vámot ne legyenek kötelesek fizetni, többi királyi hospeseink szokása szerint.

7. Hogy az épületek javításához vesszõjük és karójuk, a földmûveléshez és telkeikhez pedig több födjük legyen, átengedtünk ugyanezeknek a hospeseinknek egy szigetet népeivel, amely a Dunában a gyõri várral szemben nyugatra helyezkedik el, ligeteivel, rétjeivel és halászó helyeivel együtt.

8. Át engedjük nekik a gyõri vár Malomsok nevû földjét is, amely túl a Dunán Zámolyig terjed, amelyet eredetileg minden hasznával és tartozékával együtt adományoztunk.

9. Hospeseinknek adjuk ezenkívül a Zerphel monostor Terendoiul nevû Rába mellett fekvõ üres földjét, minden hasznával úgy, hogy közülük a gonoszok viszálykodása eltûnjék. A gyõri vár bizonyos öt nehezéket fizetõ népeit és a szolgagyõri vár egyes népeit, hospeseket és királyi tárnok mansiókat, Szent János ispotályos háza kereszteseinek népeit is, úgy szintén a népeket a Szent Adalbert utcából és bármilyen állapotú egyéb közrendû népeket is, akik hospeseink közé telepedtek, hospeseinkhez csatoljuk úgy, hogy tekintetbe nem véve korábbi helyzetüket, a várban lakjanak, s nekünk ezeknek a hospeseknek szabadsága szerint legyenek kötelesek szolgálni.

10. Azt is elrendeljük, hogy minden Ausztriából Magyarországra jövõ és Magyarországról Ausztriába menõ kereskedõ áruját rakja ki a gyõri várba csere végett.

11. Elhatároztuk emellett, hogy báróink közül senki se merjen vagy merészeljen rajtuk szállást venni.

12. Mivel biztos tudomásunk van a gyõri hospeseink szegénységérõl, fehérvári polgáraink szabadságai közül (õket illetõen) attól az egytõl eltekintünk, hogy semmiképpen ne tartozzanak velünk vagy valamelyik bárónkkal hadba vonulni.

13. Megengedjük emellett és úgy véljük, elõre látóan akként kell rendelkeznünk, hogy minden visszavonásnak tõlünk való távoltartása céljából szabad kikötõjük legyen és lehessen számukra a Dunán.

Hogy pedig ennek az általunk ésszerûen tett intézkedésnek örök érvényû hatálya legyen s késõbb az idõ haladtával senki se tehesse semmissé, kiadtuk ezt a kettõs pecsétünk rátételével megerõsített oklevelet.


Timót zágrábi püspök levele a magyarországi fõpapokhoz (1281)

Krisztusban tisztelendõ atyáknak: L(odomér) úrnak, Isten kegyelmébõl esztergomi érseknek, D(énes) gyõri, P(éter) erdélyi, A(ndrás) egri, T(amás) váci püspöknek, A. mester székesfehérvári prépostnak, továbbá a tisztelendõ szerzetes testvéreknek: P. a domokosrendiek magyarországi és szlavóniai tartományfõnökének, A. a pálosremeterendiek perjelének, A. a ferencrendiek magyarországi és szlavóniai fõnökének s a többi egyházak elöljáróinak Timót, az isteni irgalom folytán zágrábi püspök, kölcsönös szeretetet az Úrban.

Tudja meg Atyaságtok, hogy március tizenharmadikán, csütörtökön, mihelyt hazaértem a tisztelendõ atyának, Fülöpnek, Isten kegyelmébõl fermói püspöknek és az apostoli szék követének udvarából, püspökségem Vaska nevû birtokára mentem, hogy szemügyre vegyem, milyen nyilvánvaló prédálást, erõszakos megszállást, pusztítást és rablást mûveltek ott Henrik bán fiai: Miklós, egész Szlavónia bánja, és Henrik ispán meg az õ csatlósaik és cinkosaik, s azt olyan elhagyottnak és elpusztítottnak találtam, hogy nemcsak az ott lakóknak mindenét elrabolták, hanem a pusztítás miatt ember is alig maradt benne. A házakból kiüldözött öt asszony megfagyott a nagy hidegben, az apróbb marhát pedig, a juhokat, és kecskéket, amelyeket a nagy hó miatt elhajtani nem tudtak, megnyúzták az irhájukért. Mikor pedig más birtokainkra mentünk, azokat János mester, Szána, Orbász, Garics és Gecske ispánja, Miklós bán és Henrik ispán által teljesen elpusztítva és lerombolva, minden feltalálható javaikból kifosztva találtuk, az egyházi szabadság és a dicsõ magyar királyok eddig tiszteletben tartott levelei ellenére. S ellenük egyetlen báró vagy bán sem mert valamit is megkísérelni. Ezekben alig maradt emberi életre lehetõség. Ugyanez a János mester meg Miklós bán bitorolják a mi és egyházunk nagy sérelmére és kárára Gerzence vármegyét is, amelyet a felséges László urunk, Isten kegyelmébõl Magyarország királya adományozott nekünk, s eszünk ágában sincs visszaadni királyi parancslevél meg a követ úr kérelmei, intései ellenére sem. Henrik bánnak ugyanezek a fiai, János, Miklós bán meg Henrik ispán szedetikbe csatlósaikkal az errõl a területrõl nekünk járó tizedeket is Isten és a szentegyház sérelmére. Miklós bán még tisztjeinket és fõbb alattvalóinkat is fogságba vetette, s egy országszerte körözött, bizonyos Wrycz nevû útonálló és lator által addig kínoztatta õket, míg az utolsó fillérüket is ki nem csikarta belõlük. Ennyi, püspökségünk és káptalanunk ellen elkövetett gonosztettre, pusztításra, rablásra, rombolásra nem hunyhattunk szemet és az igazság és lelkiismeretünk követelésére, miután ami és akkori helynökünk többszöri intéseit, figyelmeztetéseit semmibevették, Verõcén, március 25-én a ferencrendieknek Szûz Mária tiszteletére épített templomában János bánt, Miklós bánt, Henrik ispánt és követõiket nyilvánosan kiközösítettük, írásban is kiközösítettnek nyilvánítottuk, s harangzúgás és gyertyák kioltása mellett kihirdettük, hogy mindenki kerülje õket és birtokaikra is egyházi tilalmat vetettünk ki, mindaddig tartót, amíg az istennek, egyházunknak, nekünk és zágrábi káptalanunknak okozott károkat és sérelmeket jóvá nem teszi. Ezért buzgón kérjük Atyaságtokat is hódolattal arra, hogy a megnevezett János mestert, Miklós bánt, Henrik ispánt és cinkosait kerülendõknek tekintse, mindenki által kerültesse. Kelt Zágrábban, nagyszombat napján, az Úr 1281. esztendejében.