Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Európa és Közel-Kelet IV-XV. század

Sz. Jónás Ilona

 

12.6. Hódító Vilmos törvényei

I. Vilmos Anglia meghódítása után kiadott rendeletei azt a törekvését tükrözik, hogy hatalmának biztosítása érdekében felhasználja a normann hódítás előtti kormányzati rendszert és hagyományokat.

Douglas, 1953, T. II., 398–400. o.

Itt adjuk tudtul azt, amit Vilmos, az angolok királya határozott nagyjaival együtt, Anglia meghódítása után.

Először mindenekfölött azt kívánja, hogy egy Istent tiszteljenek egész országában, hogy mindig sértetlenül tartsák meg Krisztus egyetlen hitét, és hogy béke és biztonság maradjon fenn angolok és normannok között.

Ugyancsak elhatározzuk, hogy minden szabad ember kötelezze magát esküvel és szerződéssel: hűséges lesz Vilmos királyhoz mind Angliában, mind azon kívül, vele együtt teljes hűséggel védi birtokait és tisztességét és megoltalmazza őt ellenségeitől.

Továbbá azt akarom, hogy mindazok, akiket magammal hoztam vagy akik utánam jöttek, az én békém védelmében és nyugalmában éljenek. Ha pedig valamelyiküket megölnék, a gyilkost ura fogja el öt napon belül, ha tudja; ha nem, kezdjen el nekem megfizetni 56 ezüst márkát mindaddig, amíg vagyonából futja. Ha pedig az ő vagyona kimerül, a maradékot fizesse meg közösen az a századkerület, amelyben a gyilkosság történt.

Minden francia, aki rokonomnak, Edward királynak idejében Angliában az angolok szokásainak részese volt, fizesse az angolok törvényei szerint azt, amit ők „scot és lot” névvel illetnek. Ezt a dekrétumot Gloucester városában hozták.

Megtiltjuk azt is, hogy élő állatot adjanak-vegyenek másutt, mint a városokban, s ezt is csak három hűséges tanú előtt; régi holmit se adjanak-vegyenek kezes és biztosíték nélkül. Ha valaki másként járna el, fizessen egyszer, s utána másodszor bírság gyanánt.

Az is határozattá lett, hogy ha egy francia vádol egy angolt esküszegéssel, gyilkossággal, lopással, emberöléssel vagy „ran”-nal, ahogyan az angolok a le nem tagadható nyilvános rablást hívják, az angol vagy tüzesvaspróbával vagy párviadallal védje meg magát, amint jobbnak látja. De ha az angol beteg, keressen valakit, aki helyette kiáll. Amelyikük alulmarad, fizessen 40 shilling büntetést a királynak. Ha egy angol vádol egy franciát, de nem akar bizonyítani próbával vagy bajvívással, azt akarom, hogy a francia érvényes esküvel tisztázza magát.

Azt is elrendelem és úgy akarom, hogy mindenki őrizze meg és tartsa meg Edward király törvényét, földjét és minden jószágát illetően, azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket az angol nép javára elrendeltem.

Mindenki, aki szabad ember mivoltára tart igényt, rendelkezzék kezessel,592 és ha bármiben vétene, kezese ragadja meg, és állítsa bíró elé. Ha pedig egy ilyen ember elszökik, kezesei tegyenek róla, hogy azonnal fizessék meg az ellene támasztott követelést, és tisztázzák magukat abban, hogy a szökésben nem volt részük. Keresettel forduljanak a század és a grófság bíróságaihoz, amint elődeink meghagyták. Azokat pedig, akiknek jog szerint el kellene jönniük, de nem jelennek meg, idézzék meg egyszer: ha meg másodszor se akarnak eljönni, vegyenek el tőlük egy ökröt, és idézzék meg őket harmadszor. Ha pedig harmadszor sem jönnének el, vegyenek el tőlük még egy ökröt. Ha meg negyedszer sem jelennének meg, vegyék el a makacsul távolmaradó ember javaiból a követelés összegét, melynek „ceapgeld” a neve, és ráadásul még a királynak járó bírságot.

Megtiltom, hogy bárki is embert adjon el az országon kívülre, a nekem járó teljes bírság terhével.

Megtiltom azt is, hogy valakit megöljenek vagy felakasszanak bűncselekményért, hacsak nem tolják ki a szemét és vágják le a heréit. S ezt a parancsot a nekem járó teljes bírság terhével tilos megszegni.

 

 

12.8. A Királyi Háztartás Szervezete (Constitutio Domus Regis)

Az okirat feltehetően 1135-ben, I. Henrik angol király halála után készült István informálására. Az I. Henrik által átszervezett udvartartás tagjainak járó fizetségeket és járadékokat jegyezték fel benne.

Douglas, T. II., 422–427. o.

Ez a királyi háztartás szervezete

A kancellárnak jár: 5 shilling naponta, 1 úri finomlisztcipó, 2 sós finomlisztcipó, 1 messzely tiszta bor, 1 messzely közönséges bor, 1 vastag viaszgyertya és 40 darab gyertya.

Az iroda mesterének járandósága először napi 10 penny, 1 sós finomlisztcipó, fél meszszely közönséges bor, 1 vastag viaszgyertya és 12 darab gyertya volt; Henrik király azonban a „pecsétről nevezett” Róbert594 járandóságát annyira felemelte, hogy a király halála napján Róbert 2 shillinget, 1 messzely közönséges bort, 1 sós finomlisztcipót, 1 kis viaszgyertyát és 24 darab gyertyát kapott.

A kápolnáért és az ereklyékért felelős káplán két ember ellátását kapja; a kápolna négy szolgája pedig fejenként dupla ellátásban részesül, s a kápolnához rendelt két málhásló mindegyikére napi egy penny juttatást kapnak, amellett havonként egy pennyt patkolásra. A kápolnában teljesített szolgálatukért 2 viaszgyertyát kapnak szerdán és kettőt szombaton; 30 darab gyertyát; továbbá 1 gallon tiszta bort a miséhez; 1 messzely közönséges bort Nagycsütörtökön az oltár lemosásáért; Húsvét napján pedig 1 messzely tiszta bort az áldozáshoz, és 1 messzely közönséges bort.

Ami a sáfárokat illeti

A sáfárok ugyanannyit kapnak, mint a kancellár, ha a király háztartásán kívül élnek; ha azonban a király háztartásában élnek, naponta 3 shillinget és 6 pennyt, 2 sós finomlisztcipót, 1 messzely közönséges bort és egy gyertyát kapnak. A kenyér és a bor kiadásánál szolgáló klerikus naponta 2 shillinget, 1 sós finomlisztcipót, 1 messzely közönséges bort, 1 kis viaszgyertyát és 24 darab gyertyát kap.

Ami a kiosztókat illeti

A kenyér kiosztómestere, aki állandóan szolgálatban van, minden napra 2 shillinget és 10 pennyt kap, ha a király háztartásán kívül él, valamint egy sós finomlisztcipót, 1 messzely közönséges bort, 1 kis viaszgyertyát és 24 darab gyertyát; ha azonban a király háztartásában él, 2 shillinget, fél messzely közönséges bort és 1 gyertyát kap.

Ami a felváltva szolgáló kiosztókat illeti595

Ha a király háztartásán kívül élnek, járandóságuk napi 10 penny 1 sós finomlisztcipó, 1 messzely közönséges bor, 1 vastag viaszgyertya és 20 darab gyertya. Ha a király háztartásában élnek, 10 pennyt, fél messzely közönséges bort és egy gyertyát kapnak.

Ami az asztalnokokat illeti

Az asztalnok a szokásos ételjárandóságot kapja. Naponta 3 félpennyt kap emberére és 1 pennyt málháslovára, valamint havonta 1 pennyt ennek patkolására.

A fogások bejelentője ugyanazt kapja, kivéve a málhástóért járó fizetést.

A kenyérszámlálóknak a szokásos ellátás jár.

Ami a négy péket illeti, akik páronként felváltva szolgálnak

Az a kettő, aki a király házában szolgál, a király háztartásában is él; az a kettő, aki előre utazik, 40 pennyt kap, hogy egy bushel roueni (búzát) vehessen, melyből 40 úri finomlisztcipót, 140 sós finomlisztcipót és 260 közönséges cipót kell sütnie a pékműhelyben. Egy úri finomlisztcipó jár nekik négy emberre; egy sós finomlisztcipó kettőre; egy pékcipó egyre.

Ami az ostyasütőt illeti

Az ostyasütőnek596 a szokásos ételjárandóság jár, valamint napi 3 félpenny az emberére.

Aki az asztalokra ügyel,597 ugyanebben részesül, valamint egy málhásló járandóságában.

Az alamizsnás tál vivője éljen a király háztartásában.

Ami a húskamra-felügyelőt illeti

A húskamra-felügyelő mestere ugyanabban a járandóságban részesül, mint a kenyér és a bor kiosztómestere. Ugyanígy a húskamra felváltva szolgáló felügyelői ugyanazt a járandóságot kapják, mint a kenyér és a bor felváltva szolgáló kiosztói. A húskamraőrök, akik felváltva szolgálnak, a szokásos ellátást kapják, és naponta 3 félpennyt az emberükre. A húskamra ajtónállója hasonlóképpen. A vágóhídon dolgozó ugyancsak a szokásos élelemben részesül.

Ami a szakácsokat illeti

A király konyhájának szakácsa éljen a király háztartásában, és napi 3 félpennyt kapjon emberére. Ugyanannak a konyhának ajtónállója a szokásos ellátásban részesül, és 3 félpennyt kap az emberére. Az edények őre598 éljen a király háztartásában, kapjon napi 3 félpennyt emberére, azonkívül egy málháslovat ennek járandóságával. Ugyanannak a konyhának kuktája599 a szokásos ellátásban részesül. A király magánháztartásának szakácsa és sáfára hasonlóképpen. Ralph de Marchia, aki haláláig (I. Henrik) király szakácsa volt, a király háztartásában élt, és 3 félpennyt kapott emberére.

Ami a nagy konyhát illeti

Oinus Pochard a szokásos élelemben részesül, és naponta 3 félpennyt kap emberére. Két szakácsnak ugyancsak a szokásos élelem jár, és napi 3 félpenny emberükre. Ugyanannak a konyhának a szolgái a szokásos ellátást kapják. A nyársak ajtónállója a szokásos élelmet kapja meg 3 félpennyt emberére. Ugyanígy a nyársforgató. A tányérok őre ugyanazt kapja, valamint egy málháslovat járandóságával. A nagy konyha kocsisának dupla élelem jár, valamint a lovát megillető ellátás. Ugyanez áll a húskamra kocsisára. Az a szolga, aki behozza a vadászat során elejtett vadakat, a király háztartásában él, és napi 3 félpennyt kap emberére.

Ami a pohárnokságot illeti

A pohárnokmester egyenlő (rangú) a sáfárral és mindketten ugyannabban a járandóságban részesülnek. A pohárszék felügyelő mestere egyenlő a kenyér és a bor felügyelő mesterével. A pohárszék felváltva szolgáló felügyelői egyenlőek a fogások kiosztóival, kivéve azt, hogy egy gyertyával többet kapnak, minthogy 1 kis viaszgyertya és 24 darab gyertya jár nekik. A pohárszék ajtónállója a szokásos élelmet kapja, valamint 3 félpennyt emberére. A borosedények őrei600 a király háztartásában éljenek, és mindegyikük kapjon 3 félpennyt naponta emberére. A borostömlők őrének a szokásos élelem jár, 3 penny emberére, fél meszszely közönséges bor és 12 darab gyertya. A pince őrének a szokásos élelem jár, de Sereius emellett napi 3 félpennyt kap emberére, és 2 málháslovat ezek járandóságával.

Ami a kupák őreit illeti601

Négyen szolgálnak felváltva, közülük kettő él a háztartásban, mindegyikük napi 3 félpennyt kap emberére. A másik kettőt a szokásos ellátás illeti, és ugyancsak napi 3 félpenny emberükre.

Ami a gyümölcs felszolgálóit illeti

A gyümölcs felszolgálója a király háztartásában él, és napi 3 pennyt kap embereire. A kocsisnak a szokásos ellátás jár, és a lovaira való járandóság.

A kamarásmester járandósága egyenlő a sáfáréval. A kincstartó a kamarásmesterrel egyenlő, ha az udvarban van, és kincstárban szolgál. William Mauduit602 kapjon napi 14 pennyt, éljen mindig a király háztartásában, továbbá kapjon 1 vastag viaszgyertyát, 12 darab gyertyát, és 3 málháslovat ezek ellátásával. A király ágyának vivője éljen a király háztartásában, és kapjon napi 3 félpennyt emberére meg egy málháslovat ennek ellátásával. A szolgálatban levő kamarás napi 2 shillinget, 1 sós finomlisztcipót, 1 messzely közönséges bort, 1 kis viaszgyertyát és 24 darab gyertyát kap. A gyertyás kamarásnak napi 8 penny és fél messzely közönséges bor jár. A király szabója603 éljen a király háztartásában, és kapjon napi 3 félpennyt emberére. Azok a kamarások, akik nem kapnak illetményt, élhetnek a király háztartásában, ha akarnak. A kézmosótálvivőt604 a szokásos élelem kétszerese illeti meg, és amikor a király útra indul, napi egy pennyt kap, amiért megszárítja a király ruháit, s amikor a király megfürdik,605 4 penny illeti meg, a három nagy ünnepet kivéve.606 A mosónő bére némileg kétséges.

Az istállómesterek olyan járandóságban részesülnek, mint a sáfárok. William, Odo fia 1 úri finomlisztcipót, 1 messzely tiszta bort, 1 viaszgyertyát és 24 darab gyertyát kap. Henry de la Pomerainak, ha a király háztartásán kívül él, napi 2 shilling, 1 sós finomlisztcipót, 1 messzely közönséges bor, 1 kis viaszgyertya és 24 darab gyertya jár. Ha a háztartásban él, 14 pennyt kap, fél messzely közönséges bort és gyertyát tetszés szerint. Roger d’Oilly ugyanígy.

A lovászmesterséget illetően

A lovászmesternek, azaz Jánosnak, hasonló fizetése van; amellett rovás jár neki azon ajándékok és juttatások után, amelyeket a király kincstárából és kamarájából adnak; rovás alapján követelhet (díjat) a király minden ilyen ügy tanúja. Az a négy lovász, aki a királyi háztartás tagjait szolgálja – klerikusokat, lovagokat, szervienseket – napi 8 pennyt, egy gallon közönséges bort és 12 darab gyertyát kap akkor, ha beszállásolásra megy, vagy a király ügyében az ő háztartásán kívül tartózkodik. Ha azonban a háztartásban élnek, napi 3 pennyt kapnak emberükre és egy gyertyát. De ha valamelyik lovászt kiküldik a király ügyében, csak napi 8 penny illeti. A lovászok szerviensei, amikor a a király ügyében küldik ki őket, egyenként napi 3 pennyt kapnak, de ha a király háztartásában élnek, akkor nem. Az ajtónállók, ha lovagok, éljenek a király háztartásában; napi 3 félpennyt kapnak mindegyik emberükre, és 8 darab gyertyát. Gilbert Goodman és Rannulf éljenek a király háztartásában és kapjanak napi 3 félpennyt embereikre. A többi ajtónálló, aki nem lovag, a király háztartásában él minden további illetmény nélkül. Az őröknek kétszeres élelem és emberükre 3 félpenny, valamint 4 gyertya jár; ezenkívül mindegyiküknek adjanak reggel 2 cipót, egy tál húsételt és egy ital sört. A tűzpiszkáló éljen mindig a király háztartásában, és Szent Mihálytól Húsvétig napi 4 pennyt kapjon a tüzelésért. A kamara ajtónállója minden napra, melyet a király úton tölt, 4 pennyt kap a király ágyáért. A sátrak őre éljen a király háztartásában, s amikor a sátrakat szállítani kell, egy emberre és egy málháslóra való juttatást kapjon.

Minden egyes kürtösnek napi 3 penny jár. Emellett van 20 szolga, akik fejenként napi 1 pennyt kapnak. Az agarak mindegyik őrét607 3 penny illeti naponta, ezenkívül 2 penny embereire és napi félpenny minden agár után. A kutyafalka felügyelője608 napi 8 pennyt kap. Mindegyik lovagi vadásznak napi 8 penny jár. A vadászlegények609 fejenként 5 pennyt kapnak. A véreb vezetőjét610 napi 1 penny illeti, és 1 félpenny a vérebre. A futó kutyák611 őre napi 3 pennyt kap. A szarvasvadászatban részt vevő vadászok612 mindegyikét napi 3 penny illeti; emellett minden négy nagy kopó után 1 penny és minden hat kisebb kopó után 1 penny jár. Két ember, fejenként napi 1 penny bérért, őrizze a nagyobb kopókat, és két ember, fejenként napi 1 penny bérért, őrizze a kisebb kopókat. A kiskutyák mindegyik őre613 napi 3 pennyt kap. A farkasvadászat vadászai614 napi 20 pennyt kapnak lovakra, emberekre és kutyákra, s elvárják tőlük, hogy 24 futó kutyát és 8 agarat tartanak; emellett évi 6 font jár nekik lovak vásárlására, de a maguk véleménye szerint 8 fontnak kellene lennie. Az az íjász, aki a király íját viszi, napi 5 pennyt kap, s a többi íjászok ugyanígy. Bemard, Ralph le Robeur és társai fejenként napi 3 pennyt kapnak.

 

13.2. A Clarendoni Konstitúciók, 1164

II. Henrik korlátozni kívánta az egyházi személyeknek a királyi igazságszolgáltatás alóli függetlenségét. Az 1163. októberi westminsteri gyűlésen Becket elutasította a súlyos bűnökkel vádolt klerikusok világi bíróság elé állításának jogosságát. Az 1164. január 30-án Clarendonban összegyűlt királyi tanács döntésének engedett ugyan, de az okiratra nem tette rá pecsétjét, és visszavonult az udvartól.

Douglas T. II., 1953, 718–722. o.

Urunk megtestesülésének 1164. évében, mely Sándor654 pápaságának negyedik, II. Henrik, az angolok felséges királyának pedig tizedik éve volt, a nevezett király jelenlétében készült. Elődei, nevezetesen nagyatyja: Henrik király szokásai, szabadságai és kiváltságai bizonyos részének és más dolgoknak – amelyeket meg kell tartani és őrizni az országban – feljegyzése és kijelentése. És azok miatt az ellentétek és viszályok miatt, amelyek a klérus, a király úr bírái655 – és az ország bírói között a szokások és az országos kiváltságok dolgában keletkeztek, ez a kijelentés az ország érsekei, püspökei és papsága, valamint earljei, bárói és mágnásai jelenlétében történt. S ugyanezeket a szokásokat elismerték az ország érsekei, püspökei, valamint earljei, bárói, nemesei és öregjei.656 Tamás, Canterbury érseke; és Roger, York érseke; Gilbert, London püspöke; Henrik, Winchester püspöke; Nigel, Ely püspöke; Robert, Lincoln püspöke, Hilary, Chichester püspöke; Jocelyn, Salisbury püspöke; Richard, Chester püspöke; Bertalan, Exeter püspöke; Róbert, Hereford püspöke, Dávid, Szent Dávid püspöke; Roger, Worcester választott püspöke, hozzájárultak és élőszóval állhatatosan, az igazság szavával jóhiszeműen és gonosz szándék nélkül megtartják és követik. Jelen voltak: Róbert, Leicester earlje;657 Reginald, Cornwall earlje; Conan, Bretagne grófja; János, Eu grófja; Clarei Roger, az earl;658 Manneville-i Geoffrey, az earl;659 Hugh, Chester earlje; Vilmos,660 Arundel earlje; Patrick earl;661 Ferrieres-i Vilmos, az earl;662 Lucéi Richard; Saint-Valeryi Reginald; Bigot Roger; Reginald de Warenne; Laigle-i Richer663 Briouzi Vilmos; Richard de Camville; Nigel de Moubrai; Simon de Beauchamp; Humprey de Bohun; Herefordi Máté; Mayenne-i Walter; Bissett Manasser, a sáfár; Malet Vilmos; Courcyi Vilmos; Dunstaville-i Róbert; Jocelyn de Balliol; Vilmos de Lanvalis; Vilmos de Chesney; Geoffrey de Ver; Hastingsi Vilmos; Morville-i Hugh; Alan de Neville; Simon fitz Peter; Maudit Vilmos, a kamarás; Maudit János; János, a lovász; Petrus de Mara, és az ország sok más mágnása és nemese, klerikusok és laikusok egyaránt.

Az ország elismert szokásainak és kiváltságainak egy része pedig a jelen iratban foglaltatik, s e részben fejezetei a következők:

1. Ha vita keletkezik laikusok, klerikusok és laikusok vagy klerikusok között az egyházak kegyuraságát és a prezentáció jogát illetően, a király úr kúriájában tárgyalják le és döntsék el.664

2. A király úr hűbérbirtokán levő egyházakat nem szabad örökbe adományozni az ő beleegyezése nélkül.665

3. Azok a klerikusok, akiket bármilyen ügyben megidéznek és vádolnak, a királyi bíró idézésére a király kúriájába fognak jönni, s ott felelnek azokban az ügyekben, amelyet a királyi kúria oda tartozóknak talál és az egyházi bíróság elé fognak állni olyan ügyekben, amelyek oda tartozóknak látszanak, de úgy hogy a király bírája kiküld valakit a szentegyház bíróságára, hogy meglássa: milyen módon folyik ott a per. Ha pedig a klerikust elítélik vagy beismerő vallomást tesz, azontúl az egyház ne védje meg őt.666

4. Az érsekek, püspökök és az ország (egyházi) személyei667 nem hagyhatják el az országot a király úr engedélye nélkül. Ha pedig kiutaznak, a király kívánsága szerint biztosítékot kell adniuk, hogy sem mentükben, sem kint tartózkodván, sem jöttükben nem törekszenek a királynak vagy az országnak kárt vagy sérelmet okozni.668

5. A kiközösítetteknek nem kell biztosítékot adniuk a jövőbeni jó magatartásukra,669 sem esküt tenniük, csak arra kell kezességet és biztosítékot nyújtaniuk, hogy alávetik magukat az egyházi bíróságnak, s ennek alapján feloldozást nyernek.

6. A világiakat csak hiteles és törvénytisztelő vádlók és tanúk vádolhatják a püspök bírói jelenlétén, mégpedig úgy, hogy a főesperes joga vagy bármilyen ebből származó jövedelme ne csorbuljon általa.

És ha olyanokat vádolnak be, akik ellen senki sem akar vagy mer vádlóként fellépni, a sheriff a püspök kérésére a szomszédságból vagy a községből való tizenkét jogtisztelő embert eskessen meg arra a püspök előtt, hogy az ügyben legjobb tudomásuk szerint670 az igazságot fogják vallani.

7. Sem a király közvetlen hűbérese, sem uradalmainak tisztviselője nem sújtható kiközösítéssel, s az ilyenek birtokai sem vethetők interdiktum alá, amíg nem fordultak a királyhoz, ha az országban van, vagy fő bírájához, ha külföldön tartózkodik, hogy tegyen igazságot: úgy, hogy a királyi kúriát illető ügyeket ott kell eldönteni, az egyházi bíróságot illetőket pedig oda kell átküldeni, és ott tárgyalni.671

8. Ami a fellebbezéseket illeti, ha ilyenek történnek, a főesperestől a püspökhöz kell menniük, a püspöktől pedig az érsekhez. Ha pedig az érsek nem szolgáltatna igazságot, az ügyet végül is a király úr elé kell vinni, hogy a jogvitát az ő utasítása szerint, az érsek bíróságán fejezzék be, és semmi esetre se kerüljön tovább a király úr beleegyezése nélkül.672

9. Ha egy klerikus és egy laikus, vagy egy laikus és klerikus között vita támad valamilyen birtokról, amelyet a klerikus mint alamizsnát673 igényel, a laikus pedig mint világi hűbért, tizenkét törvénytisztelő ember kijelentése alapján a király főbírája fogja eldönteni, vajon az a birtok alamizsna-e vagy világi hűbér.674 És ha a döntés úgy hangzik, hogy alamizsna, a pert az egyházi bíróságon kell lefolytatni, ha viszont úgy találják, hogy világi hűbér, a király kúriájában, hacsak nem ugyanattól a püspöktől vagy bárótól igénylik mindketten. Ha azonban ezt a hűbérbirtokot mindkét fél ugyanattól a püspöktől vagy bárótól igényli, a pert az utóbbinak bíróságán kell letárgyalni, úgy azonban, hogy aki eredetileg birtokban volt, a (hatásköri) döntéssel nem kerül birtokon kívül, amíg az ügy per útján el nem dőlt.

10. Ha a király úr városának, várának, mezővárosának vagy uradalmi majorjának valamelyik lakosát a főesperes vagy a püspök megidézi egy olyan cselekményért, amelyért előttük kell felelnie, ő azonban nem tesz eleget az ő idézésüknek, szabad őt interdiktum alá vetni; kiközösíteni azonban nem szabad, amíg meg nem keresték a király első tisztviselőjét abban a városban, hogy ítéletével kényszerítse az illetőt elégtételre. Ha azonban a király tisztviselője elmulasztja ezt, (az ő büntetése) a király kegyelmétől függ, s a püspöknek módjában van a bevádoltat az egyházi jogszolgáltatás eszközeivel kényszeríteni.

11. Az érsekek, püspökök és az ország minden egyházi személye,675 aki közvetlen hűbérese a királynak, birtokait báróság módjára bírja a király úrtól, és a király bírái meg tisztjei előtt felel értük; az ilyenek követik és teljesítik a király igényeit és szokásait, és a többi bárók módján kötelesek részt venni a király kúriájának ítélkezésében a bárókkal együtt,676 amíg testcsonkítás vagy halálos ítélet kimondására nem kerül sor.677

12. Ha egy érsekség, püspökség vagy a királyi birtokon fekvő apátság, vagy prépostság megüresedik, az ő saját kezébe kerül és az összes jövedelmet és hasznot678 úgy szedi belőle, mint uradalmának részéből. S amikor eljön a javadalom betöltésének ideje, a király úr hívja össze679 az egyház jelentősebb javadalmasait, s a választás a király úr kápolnájában, az ő hozzájárulásával és az ország papságának a tanácsával történjék, melyet erre a célra öszsze kell hívnia. A megválasztott klerikus ugyanott tegyen homágiumot és hűségesküt a király úrnak, mint közvetlen (lige) urának, ami életét, testét és evilági méltóságát, de nem egyházi rendjét illeti, és csak azután szenteljék fel.680

13. Ha az ország valamelyik mágnása erőszakkal megakadályozza valamelyik érseket, püspököt vagy főesperest abban, hogy a maga vagy alárendeltjei jogait érvényesítse, a király kényszerítse rá arra, hogy igazságot szolgáltasson. Ha pedig valaki erőszakkal megfosztja681 a király urat az ő jogától, az érsekek, püspökök és főesperesek kell, hogy a jog eszközeivel elégtételadásra kényszerítsék.

14. Az olyanok ingóságait, akik elvesztették ezeket a király javára, egyetlen templomban vagy temetőben se tartsák vissza a király bírájától, mert ezek a királyt illetik, akár egyházakban, akár azokon kívül találhatók.682

15. Parasztok fiait ne szenteljék fel annak az úrnak az engedélye nélkül, akinek birtokán születtek.683

A nevezett királyi szokások és kiváltságok jelen feljegyzése készült az ország érsekeinek, püspökeinek, earljeinek, báróinak, nemeseinek és öregjeinek (gyűlésében) Clarendonban, a szent Szűz Mária tisztulásának ünnepét megelőző negyedik napon,684 Henrik úrnak685 és atyjának: a király úrnak jelenlétében. Van még az anyaszentegyháznak, a király úrnak és az ország bíróinak sok jelentős szokása és kiváltsága, amelyek nem foglaltatnak ebben az okiratban. Maradjanak meg azok sértetlenül a szentegyház, a király úr örökösei és az ország bárói számára, és tartassanak meg épségben mindörökre.

 

13.3. A Clarendoni Assize

Assize-nak nevezték Angliában a curia regis által kiadott törvényes oklevelet. Az 1179-ben kiadott assizák a földesúri igazságszolgáltatást nagymértékben korlátozták.

Douglas, T. II., 1953, 407–410. o.

Itt kezdődik a clarendoni határozat, amelyet II. Henrik király686 egész Anglia érsekeinek, püspökeinek, apátjainak, earljeinek és báróinak beleegyezésével hozott.

1.687 Először is az említett Henrik király minden bárójának tanácsára, a békesség megőrzése és az igazságosság megtartása végett elrendelte, hogy az egyes grófságokban és az egyes századkerületekben tartsanak vizsgálatot,688 a századok 12 törvénytisztelő embere és minden község 4 törvénytisztelő embere útján, akik esküdjenek meg, hogy igazán megmondják: van-e századkerületükben vagy községükben valaki, akit azzal vádolnak, vagy közönségesen úgy ismernek, hogy rabló, gyilkos, tolvaj vagy rablók, gyilkosok, tolvajok gazdája, a király úr uralkodásának kezdete óta. S ezt a bírák vizsgálják meg egymás közt, és a sheriffek is egymás közt.

2. S akit az említettek esküje olyannak mutatta, akit azzal vádolnak vagy közönségesen úgy ismernek,689 hogy rabló, gyilkos, tolvaj vagy azok gazdája, a király úr uralkodásának kezdete óta, azt fogják el és vessék alá a vízpróbának, és tegyen esküt arra, hogy nem volt rabló, gyilkos, tolvaj vagy azok gazdája, amióta a király úr uralkodik, öt shilling értékben, amennyire ő tudja.

3. Ha pedig az így elfogott embert ura, ennek asztalnoka vagy emberei az elfogatástól számított harmadnapon belül kezességre kikérik, bocsássák ki őt és ingóságait biztosíték mellett, amíg ő maga törvény elé nem áll.

4. Ha pedig egy rablót, gyilkost, tolvajt vagy azok gazdáját az említett eskü következtében elfogtak, és úgy látszik, hogy a bírák nem fognak egyhamar abba a grófságba jönni, ahol le vannak tartóztatva, a sheriffek adjanak hír a legközelebbi bírónak egy értelmes ember útján, hogy ilyen embereket fogtak el; a bírák pedig üzenjenek vissza a sheriffeknek, hogy hova vezessék elébük azokat; a sheriffek meg állítsák őket a bírák elé. Velük együtt vigyenek két-két törvénytisztelő embert abból a századból és községből, ahol elfogták őket, hogy vigyék meg a grófságnak és a századkerületnek a feljegyzését arról: miért estek fogságba, majd ott a bíró előtt álljanak törvénybe.

5. S azoknak az ügyében, akiket a jelen határozat említett esküje folytán fogtak el, senki sem követelhet bírói széket, joghatóságot vagy ingóságokat, csak maga a király úr az ő kúriájában, bíráinak jelenlétében: minden ingóságuk a király urat illesse meg.690 De azoknak az ügyében, akiket nem ennek az eskünek a következtében fogtak el, történjék az, ami a szokás szerint szükséges.

6. A sheriffek, akik elfogták őket, állítsák a bíró elé, a tőle kapott (utasításon túl) egyéb idézést nem várva. Amikor pedig a rablókat, gyilkosokat, tolvajokat vagy ezek gazdáit, akiket az eskü folytán vagy más módon fogtak el, átadják a sheriffeknek, ezek vegyék át őket rögtön, haladék nélkül.

7. S azokban a grófságokban, ahol nincsen börtön, építsenek ilyet a városban vagy valamelyik királyi várban, a király költségén és az ő erdejéből, ha közel van, vagy valamelyik közeli erdőből, amelyik a király szolgáinak felügyelete alatt áll, avégből, hogy a sheriffek ott őriztessék azokat, akiket az ezt szokás szerint végző tisztek elfognak, az ő szolgáik segítségével.

8. Továbbá azt akarja a király úr, hogy ennek az eskünek a letételére mindenki jelenjék meg a grófság bíróságán úgy, hogy senki se maradjon távol, akármilyen kiváltság, bírói hatóság vagy soke birtoklása címén,691 hanem jöjjön el az esküt letenni.

9. És ne legyen senki a maga várában vagy azon kívül, még a wallingfordi uradalom (honor) területén sem, aki megtiltaná a sheriffeknek, hogy belépjenek bíróságára vagy birtokára annak megvizsgálására, vajon mindenki a szabadok kezessége alatt áll-e,692 s ezeket a frankpledge alatt állítsák a sheriffek elé.

10. S a városokban vagy mezővárosokban senki se tartson embereket, ne fogadjon be olyanokat házába, birtokára vagy soke-ja területére, ha nem tudja őket kézbefogni és a bíró elé állítani, ha ezt kívánják tőle; különben legyenek a frankpledge alatt.

11. És ne legyen senki városban, mezővárosban, várban vagy azon kívül, még a wallingfordi uradalom területén sem, aki megtiltaná a sheriffeknek, hogy belépjenek birtokára vagy soke-ja területére, hogy letartóztassák azokat, akik annak a vádja vagy nyilvános gyanúja alatt állanak, hogy rablók, gyilkosok, tolvajok vagy ezek gazdái, vagy törvényen kívüliek, vagy az erdő elleni cselekménnyel vádoltak;693 a (király) éppen azt parancsolja, hogy segítség őket az elfogatásban.

12. És ha valakinél a rablás vagy lopás zsákmányát találják, és ha rossz hírű és a közvéleményben rossz színben áll, és nincs kezese, nem kell törvény elé állítani.694 De ha nem éri notórius gyanú a birtokában levő ingóságok miatt, menjen vízpróbára.

13. Ha pedig valaki a rablást, gyilkosságot, lopást vagy ezek tetteseinek befogadását törvénytisztelő emberek jelenlétében vagy a századbíróságon bevallotta, azután pedig tagadni akarná, nem kell törvény elé állítani.695

14. Továbbá a király úr azt akarja, hogy akik bíróság előtt állottak és felmentésben részesültek, de rossz hírűek, akiket számos jogtisztelő ember bizonysága nyilvánosan és súlyosan becsmérel, esküvel kötelezzék magukat arra, hogy elhagyják a király országait,696 azaz nyolc napon belül átkelnek a tengeren, ha a szél nem akadályozza meg őket; és hogy az első (kedvező) széllel áthajóznak a tengeren, és nem térnek vissza Angliába, kivéve a király úr kegyelme alapján; és ezek mind most, mind visszatérésük esetén legyenek törvényen kívül, és ha visszajönnek, mint törvényen kívülieket kell elfogni őket.

15. S a király úr megtiltja, hogy csavargónak, azaz vándornak vagy ismeretlen személynek, bárhol szállást adjanak a városokat kivéve, és még ott sem maradhatnak meg egy éjszakánál tovább, kivéve, ha maguk vagy lovuk megbetegszik, s így nyilvánvaló mentségre tudnak hivatkozni.

16. És ha az ilyen egy éjszakánál tovább marad ott, fogják el és tartsák ott, míg ura el nem jön, hogy biztosítékot adjon érte, vagy ő maga nem hoz biztos kezeseket, s azt, aki szállást adott neki, ugyancsak fogják el.

17. És ha valamelyik sheriff üzenetet küld a másiknak, hogy grófságából rablás, gyilkosság, lopás, tetteseik befogadása, törvényen kívül esés, vagy a király erdejét illető cselekmény vádja miatt átszöktek a másik grófságba, az utóbbi fogja el őket; ugyancsak, ha saját magától vagy másoktól tudja, hogy ilyen emberek menekültek grófságába, fogja el őket és őrizze mindaddig, amíg biztos kezeseket nem állítanak elébe.

18. És minden sheriff készítsen jegyzéket mindazokról a szökevényekről, akik elmenekültek grófságából; ezt a grófság bíróságának kell elvégezni, s a jegyzékben foglalt neveket a bírák elé kell terjeszteni, mihelyt abba a grófságba jönnek, hogy egész Angliában keressék őket, s ingóságaikat lefoglalják a király szükségleteire.

19. És azt akarja a király úr, hogy miután a sheriffek megkapták a vándorbírák idézését, mely szerint meg kell jelenniük előttük a megyebeliekkel együtt, gyűjtsék össze őket, és vizsgálják meg mindazokat, akik a jelen Assiza után jöttek grófságukba; ezeket vagy kezesség mellett elbocsátják, hogy álljanak a bírák elé, vagy pedig őrizetben tartják őket, míg a bírák hozzájuk nem érkeznek, s akkor állítják őket a bírák elé.

20. Továbbá a király úr megtiltja a szerzeteseknek, kanonoknak vagy bármilyen szerzetesházaknak, hogy az alsóbbrendű emberek közül szerzetesnek, kanonoknak vagy fráternek fogadjanak be valakit, amíg ki nem derül, milyen magaviseletű ember, kivéve, ha halálos beteg.

21. Továbbá megtiltja a király úr mindenkinek egész Angliában, hogy birtokán, soke-jában vagy a neki alárendelt házban befogadjon valakit azoknak a renegátoknak a szektájából, akiket Oxfordban kiközösítettek és megbélyegeztek.697 És ha valaki befogadja őket, (büntetése) a király úr kegyelmétől függ, a házat pedig, amelyben voltak, ki kell vinni a faluból és elégetni. És minden sheriffnek meg kell esküdnie, hogy ezt megtartja, és hogy minden tisztjét, a bárók asztalnokait, a megyék összes lovagjait és szabad birtokosait megesketik erre.

22. S a király úr azt akarja, hogy ezt az Assize-t tartsák meg országában mindaddig, amíg neki tetszik.

 

13.4. Párbeszéd az Exchequerről

(Dialogus de Scaccario)

Az exchequer (scaccarium) Angliában I. Henrik óta a királyi tanácsból különvált kincstár neve. Elnevezése („sakktábla kamara” Court of Exchequer Chamber) a pénz számolási rendszerével függött össze; a sakktáblaszerűen felállított asztalon megfelelő sorrendben helyezték el, majd csoportosították a pénzt. A Dialogus II. Henrik korából való, feltételezett szerzője Richard fitz Niegel.

Douglas, T. II., 1953, 491–493., 555–557. o.

Előbeszéd

Szükséges, hogy teljes félelemmel alávessük magunkat az Istentől rendelt hatalmaknak, s engedelmeskedjünk nekik. Mert minden hatalom az Úristentől való. Nem ésszerűtlen tehát, sem nem idegen az egyházi férfiaktól, hogy szolgálatot vállalván a királyoknál, mint legfőbbeknél, és az egyéb hatalmasságoknál, óvják meg jogaikat, különösen olyan ügyekben, amelyek nem ellentétesek az igazsággal és a tisztességgel. De nemcsak azoknak a méltóságoknak megőrzésével kell őket szolgálni, amelyekben a királyi hatalom dicsősége tündöklik, hanem azoknak a világi javaknak bőségével is, amelyek hivataluk erejénél fogva megilletik őket. Azok ugyanis felmagasztalnak, az utóbbiak hatalmat adnak. Továbbá az anyagiak bősége vagy hiánya emeli fel vagy alázza le a fejedelmek hatalmát. Akik ugyanis hiányt látnak bennük, ellenségeik zsákmányává lesznek; akik pedig bőven el vannak látva ezekkel, zsákmányukká teszik ellenségeiket. Bár lehetséges, hogy az anyagi javak nem valamilyen szilárd jogi alapon jutnak a fejedelmeknek, hanem néha országaik törvényeiből következően, néha a maguk szívének rejtett szándékából, alkalmanként még a maguk önkényes cselekedetei folytán is, nem alattvalóik dolga az ő tetteiket megvitatni vagy elítélni. Azoknak az ügye ugyanis, akiknek szíve és ennek rezdülései Isten kezében vannak, s akikre maga isten bízta egyedülálló módon alattvalóik gondozását, az isteni és nem az emberi ítélettel áll vagy bukik. Így bármilyen gazdag legyen is valaki, ne ringassa magát abban a hitben, hogy büntetlenül marad, ha nem így cselekszik, mert az ilyenekről van megírva: „A hatalmasok pedig hatalmasan fognak szenvedni kínokat.”698 Tehát bármilyen is vagy bármilyennek tűnjék is a gazdagság megszerzésének eredete, vagy módja, azok, akikre hivataluknál fogva azok megőrzése hárul, nem mulaszthatnak el semmilyen gondosságot. Összegyűjtésében, megőrzésében és szétosztásában a gondosság és szorgalom illik azokhoz, akiknek mintegy az ország állapotáról kell számot adniuk, hiszen sértetlensége az ő vállukon nyugszik. Valóban tudjuk, hogy főként okossággal, bátorsággal, mértékletességgel, igazságossággal és egyéb erényekkel kormányozzák az országokat és őrzik meg a jogot; a világ kormányzóinak tehát ezekben kell erőseknek lenniük. De megtörténik olykor, hogy amit józan tanáccsal és kitűnő szándékkal képzelnek el, még sikeresebben hajtható végre, ha vannak anyagi eszközök; ami pedig nehéznek látszik, könnyen kivihető az ügyek intézésének bizonyos szokásszerű útján. Pénzre nemcsak háború, hanem béke idején is szükség van. Az előbbi esetben ugyanis a jövedelmet a városok erődítésére, a katonák zsoldjának fizetésére és – az érintett személyek állapotának megfelelő – számos más módon az ország fenntartására költik; az utóbbi esetben pedig, bár a fegyverek nyugszanak, a jámbor fejedelmek templomokat építenek. Krisztust a szegények személyében táplálják és ruházzák, s az evilági Mammont a szeretet más műveiben osztják szét. A fejedelmek dicsősége abban áll, hogy békében és háborúban egyaránt hatalmas tetteket hajtanak végre, de különösen kitűnik azokban, amelyeknél a földi javak befektetésének örökös és áldott a jutalma.

Ezért, felséges király, a legnagyobb a világi fejedelmek között,699 mivel gyakran voltam tanúja dicsőségednek békében és háborúban egyaránt, aki nem kímélted kincseidet, hanem a helyhez, az időhöz és a személyhez képest kijáró összegekről szorgosan gondoskodtál, magasságodnak ajánlottam ezt a kis munkát, amely nem a magas politikáról szól, nincs is ékes nyelven megírva, hanem falusi nyelven tárgyalja a te Exchequered szabályszerű eljárását. Továbbá időnként tapasztaltam az ilyen dolgok iránti érdeklődésedet, annyira, hogy bizonyos bölcs és bizalmas tanácsosaid útján megkérdezted róluk a néhai elyi püspök véleményét.700 Nem is volt ésszerűtlen dolog az, hogy egy olyan ragyogó értelmű férfiú és egy olyan nagyhatalmú fejedelem, mint te, egyéb súlyos állami gondjai mellett erre is figyelmet fordított. Hiszen az Exchequer szabályai nem véletlenül alakultak ki, hanem nagy emberek határozatai és döntései útján; és ha ezeket a szabályokat minden részletükben megtartják, mindenkinek megmarad a saját joga, és a kincstárnak járó jövedelem is teljességben befolyik hozzád, hogy legnemesebb elméd szolgája, a te kezed megfelelő módon elkölthesse.

I. Könyv. Előszó

II. Henrik király uralkodásának huszonharmadik évében,701 amikor egy a Temze folyóra néző toronyablakban ültem,702 egy bizonyos ember nagy határozottsággal így szólt hozzám: „Mester, nem olvastad, hogy az elrejtett tudomány vagy kincs nem hoz hasznot?” Amikor pedig azt feleltem neki: „Olvastam”, rögtön így folytatta: „Akkor miért nem tanítod meg másoknak az Exchequerre vonatkozó ismereteket, amelyekről úgy hírlik, hogy nagy bőségben vannak nálad, és miért nem foglalod azokat írásba, hogy veled el ne pusztuljanak?” Erre azt feleltem: „Lám testvérem, már régen ülsz az Exchequer padjain, és semmi sincs rejtve előtted, hiszen túlságosan is lelkiismeretes vagy; és valószínűleg ez vonatkozik a többiekre is, akik ott ülnek.” De ő így szólt: „Éppen úgy, mint azok, akik a sötétségben járnak és kezükkel tapogatódznak, gyakran elbotlanak, itt is sokan ülnek olyanok, akik nézvén nem látnak, és hallván nem értenek.” Mire én: ,Tiszteletlenül szólsz, hiszen sem a megkívánt tudás nem olyan nagy, sem az érintett dolgok nem olyan jelentősek. Talán inkább úgy van, hogy akik nagy dolgokra törekszenek, azoknak elméje hasonló a sas karmaihoz: a kicsiny zsákmányt kiejtik, de a nagyot nem engedik el.” ő pedig: „Legyen úgy, de bár a sasok magasan röpülnek, alacsony helyeken pihennek meg és találnak felfrissülést; azért kérünk, magyarázd meg azokat az alacsonyrendű dolgokat, amelyek a sasoknak is hasznukra válnak.” Mire én: „Féltem attól, hogy könyvet írjak ezekről a dolgokról, mivel testi érzékeinknek vannak alávetve, és a mindennapos használatban megromlanak; nincs, de nem is lehet bennük absztrakt elvekről való vita, vagy az újság kellemes látszata.” ő így felelt: „Akik az újságban lelik örömüket, akik az absztrakt dolgok lendületét keresik, azoknak ott vannak Arisztotelész és Platón művei, hallgassák azokat. Te azonban ne elméleti, hanem gyakorlati dolgokról írj.” Én pedig: „Azokról a dolgokról, amelyeket te kívánsz, csak falusias beszéddel és közönséges szavakkal lehet szólni.” ő azonban haragra gerjedvén, mivel a vágyódó léleknek semmi sem elég gyors, így szólt: „Az artes írói703 sok eszmét tettek magukévá, és különös szavak alá rejtették őket, hogy ki ne tűnjék tudatlanságuk, és hogy a fogalmazás művészetének megértését megnehezítsék. Te azonban nem az írásművészettel foglalkozol, hanem az Exchequer bizonyos jogaival és szokásaival; mivel pedig e dolgok közérdekűek, szükségszerűen közönséges szavakat kell használni, hogy a stílus kapcsolatban legyen azokkal a tárgyakkal, amelyekről szó van. Továbbá, bár gyakran meg van engedve az új nevek kitalálása, kérlek, hogy mégse restelld a tárgyalt dolgok szokásos neveit használni, nehogy a szokatlan szavak használatából új nehézség támadjon, és zavart okozzon.” Mire én: „Látom, hogy mérges vagy, de nyugodj meg; megteszem, amire ösztönzöl. Kelj hát fel, és ülj le velem szemben; tégy fel kérdéseket azokról a dolgokról; amelyek zavarba hoznak. Ha azonban olyasmit vetsz föl, amiről nem hallottam, nem fogom röstellni, hogy bevalljam tudatlanságomat; de inkább egyezzünk meg mint bölcs emberek.” ő így felelt: „Azt teszed, amit kívántam. Bár csúf és nevetséges dolog egy öregember, aki az elemi ismereteket tanulja, magam az elemi dolgokkal fogom kezdeni.”…

II. könyv XIII. fejezet. A fizetésképtelen emberek különféle fajtái, akiket illetően a sheriff esküt ajánl fel, és hogy az esküt milyen szavakkal kell letenni

Továbbá itt különbséget kell tenni az adósságok és az adósok közt, hogy világos legyen előtted, milyen esetekben van megengedve az eskütétel, és milyenekben nem. Mert ha egy lovagot, más szabad embert, parasztot vagy bármilyen jogállású és nemű személyt valamilyen tartozás terhel a királlyal szemben, amelynek azonban valamilyen vétség büntetésének és nem önként megajánlott fizetésnek kell lennie, a kincstartó megelégszik a sheriffnek felajánlott esküjével, melyet az eljárás végén tesz le. Ezenkívül az a férfi vagy nő, aki ellen szegénysége miatt a kereset sikertelen volt, újra bekerül az évi jegyzékbe mint adós, ugyanazzal az összeggel, mint az előző volt. Más az eset, ha a kérdéses adós városi vagy mezővárosi polgár, azaz vagy származása polgári, vagy a szükségtől hajtva, szabad akaratából alávetette magát polgártársai törvényeinek. Ilyen esetekben nem elég, ha a sheriff – amennyiben valamelyik adós nem rótta le a megkívánt összeget – csak ingóságai értékét fizeti be, vagy esküt ajánl fel arra nézve, hogy keresett ilyet, de nem talált; ezáltal még nem kap felmentést az Exchequernél. Le kell foglalnia házaikat, földjeiket és a várostól nekik járó bármely jövedelmüket, s azokat haszonbérbe kell adnia másoknak, hogy ezen az úton összeszedje a királynak járó összeget. De ha nem találna senkit, aki vállalná ezt a terhet, hiszen az ugyanazon állapotú emberek rendszerint vonakodnak egymás ellen cselekedni, zárja le a sheriff házaikat, torlaszolja el rudakkal, és műveltesse meg birtokaikat szorgalmasan. Ha viszont időközben megfizetik azt, amire kötelesek, a birtokokat akadály nélkül vissza kell nekik adni – mint jogos tulajdonosoknak – a sheriff kezéből.

Tanítvány: Nem tudok eléggé csodálkozni azon, hogy amikor azonos a bűnösség, „mért sújtja jobban törvényünk ezt az emberfajtát”.

Mester: A földbirtokosoknak és a mezőgazdaságból élőknek vagyona zömében marhákból, állatokból és termésből, valamint olyan dolgokból áll, amelyek nem egykönnyen kerülik el szomszédaik figyelmét. Azoknál viszont, akik a kereskedelemmel foglalkoznak, akik takarékoskodnak a költséggel, minden erejükkel és minden eszközzel vagyonuk gyarapítására törekedvén, a készpénz megszerzése a legfőbb szempont. Hiszen ennek segítségével könnyebben űzhetik a kereskedést, nyereségüket pedig könnyen letehetik valamilyen biztos, de titkos helyen. Ezért gyakran megesik, hogy egy gazdag embert szegénynek tartanak, mivel nem sejtik rejtett vagyonát. Ezért van az, hogy a törvény szigorúbb velük szemben, mert a gazdagság túlcsorduló forrása láthatóan nem egyhamar merül ki.

Tanítvány: Hogy mi az általános becslés, hogy kik és milyen rendben felelnek érte, az az előbbiekből már nagyrészt világos. Most, kérlek, fejtsd ki részletesen a városok és mezővárosok segélyeit vagy ajándékait; hogyan kell ezekről számot adni, és kiket kell értük elsősorban felszólítani vagy kényszeríteni; a kényszerítés módja ugyanis már nyilvánvaló abból, amit eddig mondottál.

Mester: Örülök, hogy emlékszel ezekre, és – bevallom – ezzel még jobban biztatsz engem. Tudd meg hát, hogy igen fontos kérdés: valamely város ajándékát vagy segélyét a bírák ennyiben és ennyiben állapítják meg fejenként, a benne lakó polgárok száma szerint, vagy a polgárok a bíráknak felajánlanak egy összeget, amely méltó az uralkodóhoz, s azok elfogadják. Ebben a két esetben ugyanis különböző a kényszerítés módja. Ha ugyanis az ajándékot a bírák állapították meg a lakosság számához képest, s ezek valamelyike nem képes fizetni, a fizetésképtelen polgárokra vonatkozó, említett törvény lép működésbe, azaz megfosztják házától és jövedelmeitől, amíg nem fizet. De ha a polgárok jelentették ki: „Ezer fontot adunk a királynak”, s ezt az összeget elfogadásra méltónak találták, maguknak kell gondoskodniuk róla, hogy az említett összeg a kitűzött időben együtt legyen. Ha azonban mentségeket kezdenek keresni, hivatkozván egyeseknek a szegénységére, akik az összeg egy részéért felelősek, akkor gondos vizsgálatot kell tartani, vagyis a sheriff esküjét kell kivenni arra nézve, hogy a kérdéses személyek nyilvánvalóan fizetésképtelenek voltak-e abban az időpontban, amikor az ajándékot vagy segélyt elhatározták. Ha ez az eset, gondoskodjanak másokról, akik az említett összeget meg tudják fizetni, vagy pedig osszák el maguk között a hátralevő tartozást. Ha azonban a megajánlás időpontjában gazdagok voltak, de a természeténél fogva változékony szerencse törvénye folytán mostanra elszegényedtek, haladékot kell nekik adni addig, amíg Isten segítségével ismét meg fognak gazdagodni.

Tanítvány: Úgy látom, hogy – bár mindenben mértéket tartasz –, mindig a király érdekeit tartod szem előtt.

Mester: Emlékszel rá, mit kell tenni a fizetésképtelen városi vagy mezővárosi polgárokkal. De ha netán egy lovag vagy más szabad ember, lesüllyedve állapota méltóságáról amitől Isten óvjon! – arra adta a fejét, hogy nyilvános kereskedelemmel vagy a haszonszerzés legaljasabb módján: uzsorával gyarapítsa pénzét, és nem fizeti meg a tőle kívánt összeget szabad akaratából, a sheriffet nem mentik fel pusztán arra tett esküje alapján, hogy nem talált semmit. Sőt, miután közölte ezt az elnökkel, az utóbbi szigorú utasítást ad neki, hogy a mulasztónak a tőle kívánt összeg erejéig fizetését biztosító kezeseket kell állítania a kitűzött napon. Ha ezt megtagadja, minden jövedelmét elkobozzák, mert e tekintetben joggal hasonlítható azokhoz, „akik bármilyen módon gyarapítják javaikat”.704

Tanítvány: Bizonyosan méltányos, hogy egy elkorcsult lovag vagy más szabad ember, aki rút haszonszerzésért lemond rangjáról, a szabadok törvényének általános mértékén túl bűnhődjék…

 

13.8. II. Fülöp Ágost kormányzása

II. Fülöp Ágost (1180–1223) a harmadik keresztes hadjáratra indulása előtt 1190-ben az alábbi, a királyi domínium adminisztrációjára vonatkozó utasítást adta. Ebben az okiratban esik szó először részletesen az új királyi hivatalnokokról, akik később jelentős szerepet töltöttek be a területi igazgatásban.

Berger, 1916, T. I., 417. sköv o.

…1. Mindenekelőtt megparancsoljuk, hogy a mi baillink706 az egyes prévôtékban;707 hatalmunk képviseletében, válasszanak ki négy bölcs, törvényes dolgokban járatos és jó hitelű embert. A község (villa) ügyei ne kerüljenek tárgyalásra tanácsuk vagy legalább kettőjük tanácsa nélkül, Párizs azonban kivételt képez, ahol ugyanis számára hat derék és alkalmas embert kell kijelölni…

2. Birtokainkra is, ha saját nevükkel megkülönböztethetők, a mi baillinkat helyeztük, akik körzetükben (baillivia)708 havonta tartsanak assisiának nevezett törvénynapot. Ezen minden panaszos meg fogja tőlük kapni jogát és igazát késedelem nélkül, mint ahogyan nekünk is biztosítani fogják jogainkat, és mindazt, ami megillet bennünket. ők fogják összegyűjteni és számba venni a bírságpénzeket is, melyek ugyancsak minket illetnek.

3. Továbbá azt is akarjuk és elrendeljük, hogy igen kedves édesanyánk, Adél királyné, igen kedves nagybátyánkkal és hívünkkel, Vilmos reimsi érsekkel együttesen tartsanak törvénynapot minden negyedik hónapban Párizsban, ahol hallgassák meg országunkból az emberek panaszait és igazítsák ott el ügyüket Isten dicsőségére és a királyság javára.

4. Megparancsoljuk még, hogy ugyanezen a napon tartsanak a mi baillink is assisiát községeink emberei számára, hogy hallják területünk bajait.

5. Ha pedig baillink közül valamelyik, gyilkosság, lopás, emberölés vagy árulás esetét kivéve, vétket követne el és vétke bebizonyosodnék az érsek, a királyné és mindazok előtt, akik a mi baillink vétkeinek (forefactal) meghallgatására gyűltek össze, úgy megköveteljük, hogy nekünk évente háromszor, valamint a két nevezettnek írásbeli jelentést tegyenek, melyik bailli hibázott, s mit követett el, mit és kitől fogadott el pénzt, ajándékot vagy szolgálatot, aminek következtében embereink megrövidülnének jogaikban, avagy mi a mieinkben.

6. Hasonlóképpen adjanak jelentést nekünk baillink a mi prévotinkról.

7. A királyné és az érsek nem mozdíthatják el saját baillik segítségével a mi baillinkat, hacsak ez utóbbiak nem követtek el gyilkosságot, lopást, emberölést vagy árulást. Nem tehetik ezt a baillik se a prévôtékal, kivéve a felsorolt eseteket. Mert mi fogjuk őket Isten sugallatára megtorlásban részesíteni, miután majd a megnevezett férfiak az igaz tényállást jelentették nekünk, melynek igazsága másokat is méltán elrettent majd.

8. A királyné és az érsek hasonlóképpen adjanak számot nekünk évente háromszor királyságunk állapotáról és ügyeiről.

9. Ha püspöki székhely vagy királyi apátság időközben megüresednék, úgy akarjuk, hogy a megürült székesegyház kanonokjai, illetve az apátság szerzetesei járuljanak a királyné és az érsek elébe, miként ha elénk jönnének, s kérjenek tőlük engedélyt a szabad választásra. Mi úgy akarjuk, hogy ezt ellenkezés nélkül adják meg nekik.

10. Mi pedig, mind a kanonokokat, mind a szerzeteseket figyelmeztetjük, hogy Istennek tetsző és a királyságnak hasznos pásztort válasszanak maguknak.

11. A királyné és az érsek kezelje addig a regálékat,709 amíg a megválasztottat fel nem szentelték és meg nem áldották, ami után a regálékat ellenkezés nélkül szolgáltassák ki neki…

15. Ha valaki háborúságot kezdene fiammal, s ennek jövedelme e célból nem bizonyulna elegendőnek, úgy valamennyi hűbéresem személyében és vagyonával siessen az ő segítségére, az egyházak pedig adják meg neki azt a segítséget, melyet nekem szoktak megadni.

16. Prévoˆt-inknak és baillinknak azonfelül megtiltjuk, hogy valakit elfogjanak és vagyontárgyait elszedjék, ameddig jó eskütársakkal tud kezeskedni, hogy igazát a mi udvarunkban kívánja keresni, kivéve az olyan eseteket, mint gyilkosság, emberölés, lopás vagy árulás.

17. Megparancsoljuk továbbá, hogy számunkra befolyt minden jövedelmet, szolgáltatást és járadékot Párizsba szállítsanak, mégpedig három időszakban: először Szent Remig ünnepére, másodszor Mária megtisztulásának napjára, harmadszor Jézus mennybemenetelének ünnepére. Ott pedig adják át általunk megnevezett polgároknak és a vicemarsallnak. Ha valaki közülük időközben meghalna, Guillaume de Garlande állítson helyére másikat.

18. Ádám, a mi klerikusunk lesz jelen javaink átvételénél, s azokat majd jegyzékbe foglalja. Az őrzéssel megbízott személyek valamennyien kapjanak egy-egy kulcsot valamenynyi láda zárához, melyekben vagyonunkat őrizzék a templomban. A templom viszont kapjon egy másik kulcsot. Ebből a vagyonból annyit küldjenek nekünk, amennyire parancsot adunk majd leveleinkben.

 

13.9. „A király negyven napja”

II. János francia király 1353. április 9-i rendeletében felújítja IX. Lajosnak (1252–1270) a magánháborúk tilalmára vonatkozó rendelkezését.

Ordonnances, T. I., 1723, 56–58. o.

Régi időben, mégpedig rendeletek útján parancsolta meg a boldog emlékezetű Szent Lajos francia király a mi elődünk, amikor élt, hogy valahányszor civódás, viszály, verekedés vagy erőszakoskodás támad a mi királyságunk alattvalói közt, akár parázs összecsapásból, akár előre kitervelt csapda következtében – miből igen gyakran emberölések, megcsonkítások és egyéb sérelmek adódnak – a viszály és vétség okozóinak rokonsága biztonságban lehet, sőt biztonságban tartozik lenni a támadás vagy gaztett elkövetésének napjától folytatólagosan számított negyven napon át. Nem vonatkozik ez a rendelkezés olyan bűnösökre, akik latorságokat követnek el, ezek ugyanis elfoghatók és bebörtönözhetők a negyven nap alatt és utána is. Az ilyen ember annak a bíróságnak börtönébe vethető, amelynek körzetében a gaztett történt, hogy elnyerhesse büntetését a vétek minősége szerint úgy, ahogy azt a jogrend megköveteli. Ha pedig valaki bármelyik fél, de főleg a viszály okozójának családjából, ivadékából, vérrokonságából vagy sógorságából még a negyvennapos határidő lejárta előtt bármi okból megsértené az előírást és rosszat követne el, bosszút véve vagy másképp – nem számítva ide a latrokat, akik miképp mondtuk, elfoghatók és büntethetők esetüknek megfelelően – úgy ezeket, mint álnok és elvetemült gonosztevőket s mint a királyi szabályzatok és rendelkezések áthágóit kell megbüntetni és elítélni, mégpedig annak a rendes bírónak, akinek hivatali körzetében követték el vagy igazolták be a vétséget.

Fenti rendeletek, amelyeket királyságunk több különböző területén ma is – és korántsem ok nélkül – megtartanak, mégpedig szilárdan, az ország és a királyságunkban lakozók védelme s a közjó érdekében, törvényhez illően megtartandók úgy, amint fentebb mondottuk…

 

13.10. Tanácsok a jó kormányzáshoz

IX. Szent Lajos (1226–1270) francia király fia, a későbbi III. Fülöp számára írt intelmei („Enseignement”) a korabeli királytükrök mintájára a jó és igazságos uralkodáshoz kívánnak útmutatót adni.

Ch. V. Langlois, t. IV 1928, 35–42. o.

(15) Kedves fiam, midőn király leszel, őrizd meg azokat az erényeket, amelyek a királyhoz illőek, vagyis légy igazságos, s ne hajolj el az igazságtól semmi dologban. Ha egy szegény és egy gazdag között viszály támadna, inkább a szegény mellé állj mindaddig, míg a teljes igazságot meg nem ismered, és csak ennek ismeretében cselekedj a jog szerint.

(18) Gondosan őrködj az országodban élő különböző feltételek között élő emberek felett és különösen óvd az egyházhoz tartozókat, védelmezd őket, hogy se személyeiken, se javaikon ne kövessenek el erőszakot. Emlékeztetni kívánok ezzel kapcsolatban elődöm, Fülöp710 király szavaira, amelyet tanácsának egyik tagjától hallottam. Egy nap a királyi tanácsban azt mondták neki, hogy az egyház emberei sokat ártanak neki, és csodálkoznak azon, hogy ő ezt elszenvedi. Mire a király így válaszolt: „Elhiszem, hogy az egyháziak sok jogtalanságot követnek el ellenem, de ha azokra a javakra gondolok, melyeket a mi Urunk nekem adott, szívesebben elszenvedem a károkat, mintsem hogy olyan dolgokat tegyek, ami botrányt váltana ki köztem és a Szentegyház között.” Azért emlékeztetlek erre, hogy ne higgy könnyen azoknak, akik az egyházi személyek ellen vannak, mert feladatod az, hogy tiszteld és oltalmazd őket, hogy békében szolgálhassák a Mi urunkat.

(23) Kedves fiam, tanácsolom, hogy amennyire tőled függ, őrizkedj a keresztények közti háborúskodástól. Ha igazságtalanságot tesznek ellened, próbálj meg olyan utat találni, ami által visszaszerezheted jogaidat, mielőtt erővel vennéd el. Az a szándék vezessen, hogy elkerüld a bűnt, amit a háború által elkövetnél. Ha mégis úgy adódik, hogy indokolt háborút viselned – akár mert egyik embered eltávolodott udvarodtól, akár mert kárt okozott valamelyik egyháznak, vagy a szegényeknek, vagy bárki másnak, és megtagadta a kártérítést –, legyen bár, de légy óvatos és figyelmes a vezetésben, nehogy a szegény emberek, akiknek nem volt részük a bűntettben, kárt szenvedjenek, őrizd meg őket a tűzvésztől és minden más kártól. Jobb ha te kényszeríted a gonosztevőt elvéve javait, vagy megostromolva várát vagy városát. De mielőtt kitörne bármilyen háborúskodás, bizonyosodj meg róla, hogy az ok nagyon igazságos és ésszerű, s a delikvens a megfelelő mértékben bűnhődjék.

(25) Kedves fiam, ügyelj arra, hogy jó baillik és jó prévôt-k711 legyenek földjeiden és gyakran ellenőriztesd, hogy jogosan cselekszenek-e, hogy ne kövessenek el semmi jogtalanságot, s ne okozzanak kárt semmiben. Ugyancsak óvatos légy mindazokkal, akik udvarodban vannak, ügyelj, hogy ne kövessenek el semmi jogtalant, mert gyűlölnöd kell másokban a rosszat, de leginkább azokban, akik tőled kapták hatalmukat, őrködj azon, hogy ilyesmi ne következhessék be.

(26) Kedves fiam, add szívesen a hatalmat a jóakaratú, bölcs embereknek, akik helyesen tudnak élni vele. Nagy gonddal ügyelj arra, hogy a bűn legyen kivetve földedről; a hamis eskü, s mindaz, amit Isten, a Miasszonyunk, vagy a szentek ellen mondanak, vagy tesznek, a test bűnei, a kockajáték, a kocsma és minden egyéb vétség. Nyomd ezeket el bölcsen, okosan, helyes módszerekkel. Az eretnekeket és más rossz embereket amennyiben tőled telik, űzd el földedről a jó emberek tanácsa szerint.

(29) Kedves fiam, figyelmezz arra, hogy dénárjaidat jól és igazságosan kamatoztasd. őrizkedj az esztelen költekezéstől és a jogtalan beszedéstől, hogy a te dénárjaid jól legyenek beszedve és kiadva, a Mi Urunk tanítása szerint, legyen helyes az, ami hasznos is.

 



764 431-ben. Elítélte Nestorius tanait és megerõsítette Szűz Mária mint Istenanya (Theotokos) tiszteletét.

770 A következõ szöveg az V. században keletkezett Szilveszter-legendából átvett és átalakított rész.

827 II. Ince (1130–1143).

849 Berengár friauli õrgróf, majd 888-tól itáliai király, 915-ben a pápa császárrá keni: élete a partikuláris hatalmakkal való állandó harcban telt.

855 1155. június 18.

865 Welf IV. Ottó (1198–1218) csak kisszámú párthíveire támaszkodhatott. Meg akarván nyerni a pápai támogatást, hűséget nyilvánított, és számos ígéretet tett Incének.

871 1236-ban IX. Gergely tiltakozott Frigyes észak-itáliai hadjárata ellen, kinyilvánítva, hogy a lombardok a pápa támogatása alatt állnak. Október 26-án a császárhoz írott egyik levelében a constantinusi adományra hivatkozva magának vindikálta a császári jelvényeket és jogart nemcsak Róma, de az egész birodalom területén.